Megnéztem ezt a videót és talán 10 emberből 9 -re igaz is, amiről beszél benne az egyik kedvenc színészem, de rám nagyon... Régebben olyan szinten, fel tudtam húzni magam, ha igazságtalanság ért, vagy mondjuk valakivel konfliktusom volt, hogy akár órákat is töprengtem a dolgon... Vagy később újra elő jött a dolog. Voltak hülye elméleteim, hogy miért is lehetek ilyen, hogy valószínűleg örököltem és mint később kiderült nagyon sokan vannak így a családomban, hogy hirtelen haragúak stb... Aztán letudtam ennek... Később rájöttem, hogy ez sokkal inkább hátrányomra válik, ha mondjuk olyan emberekkel foglalkozok, akik nem is állnak közel hozzám, sőt. Szinte napra pontosan számon tartom, hogy mikor kezdtem az ilyen dolgokat leszarni és, hogy mennyivel megkönnyebbültem én is, meg úgy minden ami körülöttem van. Ha volt is néha problémám, már nem ehhez hasonló. Sajnos vagy nem sajnos, de az a része nem ilyen egyszerű. Ha valaki régen keresztbe akart tenni, akkor sajnálatos módon, lesüllyedtem arra a szintre, hogy belementem a játékba és megkezdődött a köpködés, ahelyett, hogy vártam volna, hogy tényleg teljes egészébe kifejlődjenek a dolgok és talán mind a ketten átértékeljük az egészet. Nem egy, régen beefelős arccal vagyok ma jóban, mert rájöttünk, hogy több közös dolog van bennünk mint ellentét... Van olyan tag, aki mind a mai napig rágja a száját, ha rólam hall, pedig csak visszaszóltam neki, ha megejtett pár kedves mondatot, egy egy ütközet alkalmával, vagy a cyber világban katonáskodott, mint a nagymenők. Mára az internet egyik vicc tárgya lett a képeivel, ahol büszkén mutogat, fegyver stb. Sőt még a fikablogokat is megjárta, de mint kiderült, sok ellensége van, szóval nem csoda. Rajta kívül talán most nem is igazán tudnék olyat mondani, aki mind a mai napig ilyen helyzetben lehet, talán egyet, de az is ehhez az archoz köthető. Viszont ami fontos, hogy mind ez annak köszönhető, hogy lenyugodtam, elfogadom, ha más odajön és elmondja, hogy félreismert és rájött, hogy nincs para. Exbarátnőkkel meg alapjáraton nem foglalkozok, mert egyik sem ért annyit és ez nem a szokásos, szakítások utáni sárdobálós duma, hanem tény, hogy régebben az egyszerűbb dolgokra mentem. De szerintem ezt ők is tudták magukról. A lényeg, ha volt is gondom, sokszor nem tekintettem a dolgok mögé elég rendesen. Pedig szinte kivétel nélkül egy dologra vezethető vissza...De ez csak mára éleződött ki rendesen, amikor nincs semmi gond, amikor szinte minden nyugodt, tudom, hogy ő nem és már nem is lesz az... Változtatni fogok, ezen minden erőmmel ezen leszek, de nekem itt van a zene, a barátnőm és a rengeteg arc aki körül vesz. Nem fogom egy miatt ezeket a dolgokat elveszteni. Főleg nem így...
Szép napot mindenkinek! Bár ez a március végi hó, mondhatni, depresssziós hangulatokat teremt...:S De nyomassatok be valami vidám zenét, had szóljon! :)
