A legnagyobb erény, önzetlenség, a spanok, de talán a legtöbb ember szerint is, a segítőkészség... lépsz ha kell, ugrassz ha para van, ütsz még akkor is ha tudod, hogy nem lesz jó vége... Segítesz a spanodon, mert alapnak érzed, hogy kiálltok egymásért... nem hagynád, hogy baja essen, mert nem akarod látni, hogy bármiféle rossz éri, legyen az fizikai, érzelmi vagy pszichés alapú. Van aki már fiatalon olyan dolgokat csinált, hogy az jó darabig kihat a jövőjére, jelenére, de az új barátaira is. Kérdés, hogy el lehet-e annyira baszni a dolgokat, hogy ne tudj szabadulni a múltadtól? Mit csinálnak ezek az emberek rosszabbul mint mások? Annyi ember hibázik és olyan sokszor, de mindig van olyan, akire egy életre kihatnak a tettek. Ha jóba leszel ilyen emberrel, először csak a sztorizgatások vannak, aztán ledöbbenés, hogy mik voltak a másikkal... Kérdések, hogy miért? Amire ő maga sem tudja a választ... te egy rendes embert ismertél meg, mégis a történetek, amiket magáról mesél, mintha egy teljesen másik ember lenne... az ellentétje önmagának, egy ember akivel szóba se álltál volna... Akarva, akaratlanul, hiszed, hogy már talán másként látja a dolgokat és talán azért mesél, mert nem tudott soha kinek, azért keres, mert újat talált benned, az új haverokban... De soha nem fogom megérteni, miért kacsingatnak vissza az ilyen emberek a múltba... panaszkodnak, sírnak, szinte ordít róluk, hogy segítségre várnak, el is mondják. Még is amikor a saját érdekükben, maguknak kéne lépni, ezer meg egy sebezhető helyet adnak... Evvel is segítve azt, hogy a spanok folyamatosan azt érezzék, hogy figyelni kell, még ha nem is kéred, mert ez alap... de nem korrekt... mert nem lehet segíteni azon aki nem akar változtatni... Egyszer végig játszottam ezt, hosszú volt, meg rossz is és amikor azt hittem, hogy sikerült, mint a kártya vár úgy omlott össze a történet és indult el a csúszdán, minden... Nem tudnám még egyszer végig játszani... A nagyon okos ember más hibájából tanul, az okos a sajátjából, a hülye soha nem tanul semmiből... A sajátomból sikerült... és mostanában de ja vum van, mikor együtt lógunk, az emberek ahogy hozzád állnak és rá jöttem tegnap, hogy igazából ilyen vagy és nem akarsz változtatni semmin... Így viszont én már nem illek a képbe... Segítenék, de felesleges lenne...
